Kezdet

2014.10.14 19:47

Akkor kezdeném. 

        Az egész 2014 márciusában kezdődött. Éjszaka sok vizelés, ugyanakkor elviselhetettlen szomjúság. Vendéglátás tanár lévén azt tanítottam, hogy ezek a tipikus cukorbetegség jelei. Reggel azzal kezdtük a napot, hogy elővettük a vércukor mérőt, és mértünk egyet. Hát az első reakció a mért eredmény láttán?! 22-es cukorszint! Azonnal hívtam a gyermeket és a család többi tagját, hogy ellenőrizzük a készülék üzembiztonságát. Sajnos a készülék győzött.  

Ezután elkezdődött a sok vizsgálat. Volt olyan orvos, aki kb. 3-4 perc alatt a vérvizsgálatból megállapította, hogy 1 típusú cukorbetegség, majd felírt napi 50 (!) egység inzulint, és átadott az asszisztensnőjének, hogy mutassa meg a kezelést. Ezen még a hölgy is elszőrnyülködött! Se ideje, se lehetősége nem volt arra, hogy megmutassa a használatot, hiszen aki már volt egy diabéteszes rendelésen akkor tudja, hogy ott aztán tényleg sokan vannak! Szépen elköszöntem, és odébb álltam. Ismerőseimet megkérdeztem a dologról, és ők is kérdően néztek rám. Saját kutatásom alapján, illetve a sok érdeklődés alapján már ebben az időszakban is diétáztam, és sok-sok folyadékot ittam.

Közben teltek a hetek... Ami a borzasztó, hogy a diéta és a többi tényező hatására elkezdett a testsúlyom rohamosan csökkenni.( Márciusban 96 kiló voltam.) Vérvétel-vérvételt követett. Nem sok olyan eredmény volt, ami mellett nem találtunk csillagozást. Pár hónap múlva találtam egy doktornőt, aki a normál inzulin adag mellett, már gyógyzert is adott. A cukor szint beállítása sikerült, de a fogyás nem állt meg.

Ekkor már nem tudtam elfogadni azt, hogy miért lettem én cukros. Utána olvastam  és az interneten találtam fizetős vizsgálatokat. Elmentem ultrahangra, ami teljesen negatív volt májusban. Augusztusban következett egy ct. vizsgálat. A vizsgálat kimutatta, hogy a pancreas (hasnyálmirigy) fej megnövekedett. Hogy ez ne legyen egyszerű még az epe vezetéket is elnyomta, és a vese főerére is rátekeredett.

Ez volt aztán a feketeleves! Ez bizony daganat! Azt a pár órát, napot nem kívánom senkinek sem! Megpróbálja az ember tartani magát, de... A többi csak ezután következett...