Pihenés közben…

Sajnos a pihenés sem ment egyszerűen. Pár nap után, jelentkezett a mellékhatás. Már írtam róla, hogy egyre nehezebben épültem fel a kezelésekből, de ilyen még nem volt. Mindkét kezemben véna gyulladás jött létre. Ez azt jelenti, hogy az alkaromban duplájára nőtt a véna térfogata, és annyira fájt, hogy hozzá sem lehetett érni. A kézzel végezhető dolgokról nem is beszélve! Szóval hetekig tartó szenvedés, borogatás, stb. következett. Viszont ez idő alatt, kezdtem összeszedni magam. Ez nem hízással, de valamelyest fizikai javulással járt.  Most januárban meglátjuk a pihenés következményeit. Jó lenne, ha nem változott volna rossz irányban a dolog.

Negyedik kezelés

Eljött a negyedik kezelés ideje. Vérvétel, stb. A protokoll után, elkezdődött a kezelés. Már nagyon vártam, mert egyre nehezebben vettem az akadályokat. Az első kezelések alkalmával egy-két nap is elég volt a regenerálódáshoz. A negyediknél már egy hét kellett. Ahogy a szervezet megtelt a szerrel, úgy birkózott egyre nehezebben a dologgal szemben. December elején már alig 64 kg.-os voltam. (97.5 kg. –ról). A professzorral megbeszéltem még az elején, hogy a negyedik után CT., és megnézzük, hogy mit is csináltunk. A kezelés alatt a nálunk villám látogatáson résztvevő professzornak jeleztem is a tényt, de „megbeszéljük” válasszal el is intézte a dolgot. A kezelés után, már nem volt lehetőségem beszélni vele. Az osztályos doktor nő, aki megírta a zárókat, hallani sem akart róla. Mi az ,hogy az utolsó? És már be is írt a következő kezelésre. Hazamentem, és nagyon szomorú voltam. A család és a baráti (orvos!) köreim, viszont a szünetre bíztattak. Gyakorlatilag augusztus óta, nem volt pihenőm. Augusztusban kiderült a betegség, majd azonnali műtét, és azonnali kemó. Sem lelkileg, sem testileg nem tudtam magamhoz térni. Decemberben a soron következő CT. megállapítása szerint, a tumor nem nőtt, nem csökken, nem szórt, vagyis áll egyhelyben. Ennek is örülni kell! Ezzel az eredménnyel be is mentem a profhoz. Pár perc után, már tudta is, hogy a betege vagyok.  Közöltem vele, hogy nem elutasítom a kezelést, nem megtagadom, csak szeretnék egy kicsit pihenni. Véleményem szerint, nem szívesen de beleegyezett. A következő CT. január 20.-án lesz. Remélem a szünet alatt nem kapott erőre a tumor!

Két kezelés között sem unatkozom. Az a pár nap ami van a másfél hét alatt szinte semmire sem elegendő. Utólsó mérésemkor a testsúlyom 64.5 kg. volt. Ez kb. 3-4 kg.-mal kevesebb, mint amikor legutóbb bementem a kezelésre. Ez a pár nap tehát a hízókúra időszaka is. Legyengülten nem lehet bemenni a következő kezelésre. Sajnos viszont ez nem egyszerű dolog. Étvágyam az első napokban nem nagyon van. A cukor miatt amúgyis napi 5-szőr kell enni, ez benne a leg nehezebb. Aztán a vizsgálatok, vérvétel.

Eljött a nap

Ismét szerda, ismét kezelés. Reggel a zsúfolt előtérben álltunk sorba, várva a vérvételt. Kicsi drukk volt bennünk, hogy vajon jó-e az eredmény? Ha nem jó, akkor sajnos hazaküldenek. Nekem szerencsére jó lett az eredményem. A kezelő orvossal beszéltem is és kértem, hogy had próbáljam ki a mobil eszközt. Igen! Ilyen is van.Nem reklámozzák, mert nem mindenki kaphatja meg. Ennek az a lényege, hogy a "felkészítő" infúziók után, csatlakoztatják a tűre, és lehet hazamenni. A gép adagolja kb. 20-25 óra alatt a tömény anyagot. Estére már rajtam is volt a gép. Ez külsőre olyan, mint egy parkoló ellenőr készüléke. Nyakba kell akasztani, és egy hosszú csövön megy a kezemig. Én csak másnap reggel mehettem haza, hiszen az első alkalommal még nem megy egyszerűen. Reggel viszont! Újra szabadság. A készülék az oldalamon lógott és tette a dolgát. Pénteken reggel mentem a kórházba levetettni a készüléket. Itt viszont már történtek dolgok. Az előtérben elég sokan is voltak, meg meleg isvolt. Mire sorra kerültem addigra nagyon fúrcsán éreztem magamat. Gondoltam, hogy a cukrom eshetett le. Végre nyílt az ajtó és bementem. Addigra viszont már csak annyit mondtam a nővérkének, hogy segítsen mert leesett a cukrom. Utána filmszakadás.  Arra eszméltem, hogy a földön fekszem a lábaim az égnek, és sokan vannak fölöttem. Bizony ez ájulás volt! Nagyon hamar rám kötöttek egy infúziót és azt hallottam, hogy nem tudnak vérnyomást mérni mert olyan alacsony. Amikor már-már színem is volt, akkor egy ágyra vittek és még egy fél liter infúziót tettek rám. Így az egy liter után, már nagy nehezen mérhető volt a vérnyomásom.  (75/60 ) Kiderült, hogy mégsem bírom a nagy dózist. Sajnos itt véget is ért a mobil kezelésem. A doktorok és a professzor is ott álltak az ágyam mellettt és csóválták a fejüket. Egy óra múlva már mehettem is haza. Otthon egy kicsit megíjedtek, de beláttuk, hogy visszaállunk a régi kezelésre. Az utóhatás itt nem ért végett. Egész héten rossz volt a gyomrom, és alig tudtam felépülni. Máskor ez a kezelést követő napokban fokozatosan megszűnik. Most azt hittem, hogy sohasem lesz vége. Egy lecke a sokból...

Második kezelés.

Eljött a második kezelés ideje. Reggel sorban állás a vévételre, utána beköltözés. A háromágyas kb. 10-15 nm.-es szobába. Ha szerencsénk van nem egy hontalannal kerülünk egy szobába. Nem a hontalannal van a baj, hanem a szaggal, ami vele jár. Fűrdetik is őket, de hiába. A beköltözés után vártuk, hogy jöjjön a kezelés. Ez személyenként 4-5 infúzió is lehet. Miközben vártunk, nagy szaladgálás volt a folyosóm. Kérdeztem is a szobatársamat aki figyelte az eseményeket, hogy csak nem ebola? Hát? Hasonló! Gombás-hasmenés az egyik betegnél! Majd megjött a takarító- kommandó és takarított is, de csak ímmel-ámmal. Utána volt aki nem volt hajlandó beköltözni a szobába. Ez érthető is volt, hiszen az ember több napig ott élt. Ő reggel fél nyolctól, este fél kilencig várt a folyosón. Nem volt üres hely. Pár hete műtötték és nem mert oda bemenni. (Érthető!) Közben elkezdődött végre a kezelés is. Estig csöpögött a nedű. Este mindenki megpihent, és várta a holnapot. Másnap reggel kilenctől, este nyolcig kaptuk a kemót. Na ez már idegtépőbb. Másnap reggel ismét csődület hiszen mi ki, az újak meg beköltöztek. Otthon édes otthon! Fűrdés két nap után! Sajnos a kb. 14 kórteremre jutó 1 db. fürdő, ahol a hontalanokat is fürdetik nem elég! A kezelés utóélete a legrosszabb. Otthon a kezeléstől levert, fáradt az ember. Napok után jönnek a fájdalmak, és a fekete elhalt erek. Természetesen várjuk a következő "beköltözést" is, reménykedve a jó hatásban...

Ma megcsinálták a második vérvizsgálatot is. Az eredmény, hogy mehet a második kemoterápiás kezelés is! Még egy lépés a gyógyulás irányába. Közben egy lovat is megtudnék enni, olyan az étvágyam!

Ma reggel a mérleg 67.5 kg. -ot mutatott! Ez jó, mert egy héte még csak 66.5 kg. volt. Lassan, de jönnek a kilók! Többen felajánlották, hogy adnának kb. 15-20 kilót, de remélem hamarosan magamtól is sikerülni fog. Nehéz dolog ez, mert a cukros diéta és a rák kiéheztetése mellett komoly fejtörés az étkezés.

Az első kezelést követően 5 nappal vérvételre kell menni. Ekkor mondják meg, hogy mi lesz a következő lépés. Ha jó az eredmény, akkor egy hét múlva kaphatom a következő "adag" kemoterápiás kezelést. Nos az eredmény csak résztben jó, mert pénteken újra kell ismételni. Addig csak várakozás...

De akkor mi alapján kaptam az első kemoterápiás kezelést?  Ha már a kezelésről van szó! Szőrnyű dolgok vannak az egészségügyben. Én az egyik budapesti kórházban (a kilencedik kerületben) kapom a kezelést. Mint elmondták, az épület régen lovarda volt. Nos ez sajnos a mai napig így néz ki, sőt! Kb. 14 háromszemélyes kórteremre, egy fürdő, és két wc. van. Minden elismerésem az itt dolgozóknak, hogy a körülményekhez képest "még" dolgoznak!